Hétfőn készítettem az 50spodcastban egy adást arról,  (hallgatható a Spotify-on)

hogy mi zajlik le bennünk, amikor már tudjuk: változtatni kellene az életünkön – mégis bénultan állunk.

Nem lépünk. Nem cselekszünk. Csak telik az idő, és az élet előbb-utóbb meghozza helyettünk a döntést.

Nálam ez egy pozitív petefészekrák formájában történt meg.
Ez volt az ára annak, hogy túl sokáig halogattam.
Nagyon sokat tanultam belőle, és most már tisztán látom:
nem szabad megvárni, amíg az ember teste kényszeríti rá a változásra.

Mi zajlik bennünk, amikor halogatunk?
Pszichológiailag ez sokszor önbizalomhiányból fakad: egyszerűen nem hisszük el, hogy képesek vagyunk megoldani a helyzetet.
Máskor a félelem blokkol – a bizonytalantól, az ismeretlentől, a kudarctól.
Sok esetben egy gyerekkorból hozott tanult mechanizmus működik, ami ma már nem segít, de még mindig irányít.
Ott van a tökéletességre törekvés, ami miatt inkább nem kezdünk bele, ha nem látjuk biztosnak a sikert.
A döntési bénultság is gyakori: amikor annyi lehetőség van, hogy képtelenek vagyunk választani.
És van, amikor mélyen, legbelül, már nem is hiszünk benne, hogy lehet jobb – ez a negatív jövőkép.

De nem csak lélektani oka van a halogatásnak – fizikai következménye is.
Amikor az amigdala, az agy érzelmi központja folyamatosan veszélyt érzékel, és a prefrontális kéreg – a racionális döntések központja – háttérbe szorul, akkor krónikus belső feszültség jön létre.
Ez a feszültség kortizolt termel, ami hosszú távon alvászavarokat, immunrendszer-gyengülést, testi gyulladásokat okoz.
A szervezet kimerül. A test jelez, egyre hangosabban – csak mi nem hallgatunk rá.
(Forrás – MTA REAL tudományos közlés)

Márciusban részt vettem egy orvosi konferencián is, ahol a stressz testi hatásairól volt szó.
A beszámoló elérhető a 50spodcaston – a linket ide fogom illeszteni.     (hallgatható a Spotify-on)

Az egyik legdöbbenetesebb felismerésem az volt, hogy ez nemcsak „egyéni érzékenység” kérdése, hanem nagyon is rendszerszintű jelenség.

A KSH adatai szerint Magyarországon az 50 év feletti nők körében drasztikusan megugrott a rákos megbetegedések száma.
Ez már nem figyelmeztetés. Ez riasztás.

Ezért döntöttem úgy, hogy szabad missziót vállalok.
Hiszek benne, hogy van más választásunk.
Hiszek benne, hogy nem kell megvárni, amíg összedől minden.
És hiszek abban is, hogy ha egy közösség elég erős, akkor képes újraépíteni magát.

Ezért elindítok egy ingyenes webináriumot, kifejezetten 50 év feletti nőknek,
amelyet workshopok követnek majd.
A célom: hogy segítsek abban, hogyan lehet új döntéseket hozni,
mielőtt az élet kényszerítene rá.